káld szertartás, asszír-káld szertartás, keleti-szír szertartás, asszír szertartás: eredetileg a bizánci birodalomból elmenekült →nesztoriánusok által Perzsiában és Mezopotámiában elterjesztett antiochiai szír szertartás (→antiochiai szír liturgiák). A liturgia nyelve azonban a káld lett. - A ~t szír-káld rítusnak, követőit keleti szíreknek is nevezték. A Szíriából átültetett szír szert-t többször átdolgozták, míg kialakult a ~. A ~ban 3 lit-t használtak: az →apostolok liturgiáját (Addai és Mari), →Mopszvesztiai Theodorosz liturgiáját és →Nesztoriosz liturgiáját. E lit-kban csak az →anafora változik, a többi rész egyforma. A keresztséget háromszoros alámerítéssel szolgáltatják ki. Az egyh. rendnek 2 alsó fokozatát (→felolvasó és →szubdiákonus) és 3 felső fokozatát (→diákonus, →áldozópap, →püspök) ismerik. A házasság szentségének áldás a neve, és a →bizánci szertartás szerint szolgáltatják ki. →káld katolikus szertartás, →káld nesztoriánus szertartás P.I.

Lippai 1934:149. - Cyriaque, Mousses: Les Livres liturgiques de l'Église Chalde'ene. Beyrouth, 1955. - Lackó 1961:11.